Az Indiában, egészen pontosan Agrában található Taj Mahal-t az egész világon nagyra becsülik, mint a szerelem és a szenvedély legfőbb jelképét. A mogul sah, Shah Jahan építtette...

Az Indiában, egészen pontosan Agrában található Taj Mahal-t az egész világon nagyra becsülik, mint a szerelem és a szenvedély legfőbb jelképét. A mogul sah, Shah Jahan építtette 1631-ben szeretett feleségének, Mumtáz Mahal emlékére, aki gyermekszülés közben elhunyt. Szerelme tragikus halála után a bánat sújtotta császár minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy emlékét megőrizze.
Bár most sokan azt gondolhatják, hogy már minden ismeret a birtokukban van, mi azt mondjuk, érdemes elolvasni az alábbi érdekességeket, melyeket csak kevesen ismernek.

 

 

Szimmetriája tökéletes

India arca számos képeslapon szerepel, hiszen nagy becsben álló emlékmű. Látványa igazán szürreális: a fehér struktúrája, ahogyan kiemelkedik a földből és csak egy tiszta kék ég övezi a háttérben (India Legfelsőbb Bírósága mindenféle építkezést megtiltott a műemlék körül, hogy annak tökéletes látképét semmi se ronthassa el). Győződjünk meg arról, hogy napfelkeltekor érkezzünk, így részesei lehetünk annak a csodának, ahogyan a félig áttetsző szerkezetet körülöleli a meleg fény. Ahogy belépünk a hatalmas mogul kertbe, csodálatos látvány tárul a szemünk elé: a vízben tükröződő épület, a négyszögletes medence az előtérben, melyet a remekmű sarkain magasodó minaretek szegélyeznek, illetve a két azonos szerkezetű, piros homokkő mecset és a vendégház, melyek egyenlő távolságra találhatóak az emlékműtől. Ha körbesétáljuk jól látható, hogy mind a négy homlokzata azonos, boltozatos ívekkel és Korán idézetekkel, valamint jáspis és más drága kövek díszítik, melyeket a falat borító márványlapokba ágyaztak. Ez a tökéletes tervezés teszi a Taj Mahalt hibátlanná. A gépek térhódítása előtti időkben az építészek megalkották a lehetetlent: kétoldali szimmetriát hoztak létre a központi tengely mentén mindenhol. A mogulok a szimmetriát az egyensúly és a harmónia szimbólumaként tekintették birodalmukban.

Igazi túlélő

Építéséhez a makranai bányából hozták a fehér márványt, ami mintegy 320 kilométerre található az építkezéstől. A lazúrkövet Közép-Ázsiából, a türkizt Tibetből hozták, és még számtalan értékes anyagot felhasználtak hozzá, illetve közel ezer elefánt segédkezett az építőelemek szállításában. Mivel ennek köszönhetően kívülről is jól látható volt fényűző mivolta, a 18. században bekövetkező mogul birodalom összeomlása után a Taj Mahalt komoly veszélyek fenyegették. 1764-ben ezüst ajtóit beolvasztották, majd számtalanszor kifosztották, többek között a brit gyarmatosítók is, akik a kézzel szőtt szőnyegeket és a fellelhető drágaköveket is elvitték. Lord Bentinck ötlete például az volt, hogy az épületről lefejteti a márványtömböket, majd Angliában értékesíti. Ezen terve szerencsére meghiúsult, mivel korábban a Vörös Erőd építéséhez használt márványtömböket sem tudta értékesíteni. Később az angolok saját céljaikra használták palotaként. Lord Curzonnak köszönhetően, aki 1889-1905-ig India alkirálya volt, helyreállították nem csak a palotát, hanem annak kertjeit is. Továbbá egy hatalmas és hosszú, mennyezetről lelógó csillárt helyeztetett el a sírkamrában, a kairói mecset mintáját követve, hogy a kenotáfiumokat megvilágítsa.

A Taj Mahalnak „arca van”

Ma az egyetlen valós fenyegetést számára az iparosodás jelenti. Ahogy Agra gazdasága nőtt, kezdtek látványos mellékhatások jelentkezni az épületen, a márvány elkezdett megsárgulni. A legfelsőbb bíróság elrendelte, hogy a Taj Mahal környékén, az úgynevezett „trapéz zónában” váltsanak át földgáz használatára, vagy telepítsék át gyáraikat. A műemlék egy szépségápolási kezelést kapott egy Multani Mitti néven ismert iszappakolás keretén belül. Ezt az iszapot sok indiai nő használja, mivel igen hatékonyan tisztítja a bőrt. Az épületre felkenték az iszapot, majd 24 óra elteltével, langyos vízzel lemosták, így visszakapta eredeti fényét és csillogását.

A mesterek kezét nem vágták le és a szemüket sem szúrták ki

Egy mítosz szerint Shah Jahan elrendelte, hogy az épületen dolgozó kézműveseket csonkítsák, illetve vakítsák meg, hogy a Taj Mahalt ne lehessen reprodukálni. Habár a történészek nem találtak erre utaló forrásokat és bizonyítékokat, abban valóban van igazság, hogy a munkások gyakran szenvedtek el különböző sérüléseket és deformitásokat. A kézenfekvő magyarázat szerint, az évek során végzet hosszú, hátukat megterhelő munka következtében sokan csontbetegségben szenvedtek, illetve fogyatékosokká váltak, valamint a makulátlan berakásokat készítő mesterek a szemük épségét vesztették el az évek során.

Az épületet háromszor is eladták

A Taj Mahal az UNESCO világörökség részét képezi 1983 óta, mégis korábban számos alkalommal megpróbálták eladni. Egy csaló, Natwarlal háromszor is „eladta” különböző turistáknak, egy csekély összegért, körülbelül százezer rúpiáért. Natwarlal ügyvéd volt, így hivatalosnak tűnő eladási okiratokat készített, illetve egy hamis azonosítóval kormányzati tisztviselőnek állította be magát. Natwarlal ellen több mint száz alkalommal indult eljárás. Számtalanszor letartóztatták és mindannyiszor elmenekült, utoljára 1996-ban, akkor már 86 évesen, tolószékben, amikor kórházba szállították a börtönből. Ezután már nem találtak rá.