Az ősi város, Sarai Batu a Volga folyó alsó folyásánál található, körülbelül 120 km-re Astrakhan modern várostól, a mai Oroszország területén. Ez volt a fővárosa az Arany Hordának a mongol birodalom nyugati részén, amely a XIII. századtól a XIV. századig élte virágkorát.

Fénykorában, az Arany Horda területének számított Kelet-Európa nagy része az Uráltól a Dunáig, és kiterjedt mélyen keletre Szibéria felé is. Délen a Horda földei a Fekete-tengerrel, a Kaukázussal, valamint az ilhánidák (1256-1335) néven ismert mongol dinasztia iráni területével voltak határosak. Sarai Batut (jelentése: „Batu palotája") az 1240-es évek közepén alapította a mongol uralkodó Batu kán unokája Dzsingisz kán.

Abban az időben, ez egy elég nagy település volt a 75.000 fős lakosságával, így ez az egyik legnagyobb városnak számított a középkorban. Egy XIII. századi arab, észak-afrikai utazó úgy írta le, hogy „ez volt az egyik legszebb város, amely rendkívüli méretű volt, csordultig tele emberekkel, szép piacokkal és széles utcákkal". Az utazó tizenhárom nagy mecsetet, és tizenhárom katedrálist, számos bazárt és fürdő-házat számolt meg a városban.

A lakosság multikulturális volt. Annak ellenére, hogy mongol uralkodók voltak, látott itt oroszokat, kaukázusiakat és sok kereskedőt és idegent a messzi tájakról, mint Irakból, Egyiptomból, Szíriából és Görögországból, és minden nemzet a saját negyedében élt. A XIV. században - eddig ismeretlen okból - a város elhagyottá vált, és az új főváros Sarai Batutól 180 km-re északnyugatra lévő település lett. Az új város Sarai Berke vagy más néven „Új Sarai” lett. Egy olyan nagyváros, mint Sarai természetesen vonzott ellenségeket is.

Mind a régi és mind az új fővárost kifosztották a Krími Kánok a késő XIV. és a korai XVI. században. A várost végül lerombolta IV. Iván orosz cár 1556-ban. Ez az egykor gyönyörű város most újra életre kelt a 2011-es „A horda" című mozinak köszönhetően, mivel a történelmi dráma forgatásához az orosz gyártó cég megépítette egy bonyolult mását Sarai Batunak.

A forgatási helyszín a tényleges történelmi helyszínhez nagyon közel került kiválasztásra. A produkció végén, nem bontották le a díszletet, és mára a rekonstruált főváros igazi turisztikai látványossággá vált. Habár a házak és egyéb építmények a helyszínen úgy tűnik, mintha agyagból lennének, ezek valójában fából és betonból vannak, az agyag réteg csak a külső borításukon van. Ma a helyszín szabadtéri múzeumként látogatható.