Az Amalfi-part igazi kincs a szemnek: a falvak a Földközi-tenger mellett lévő hegyoldalba épültek ebben a délnyugati olaszországi régióban. A látvány hihetetlenül lenyűgöző és inspiráló lehet zeneszerzők, művészek és filmkészítők és szinte bárki számára. A látvány olyan hihetetlenül szép, hogy a National Geographic ezt az utat az egyik „alapvető utazásnak” tartja. Az Amalfi-parti városok mentén az utat körülbelül két óra alatt lehet megtenni egy pár rövid megállóval, de miért is akarna bárki átrohanni a természet ilyen különleges tájegységén?! Érdemes időt szánni és élvezni a citromvirágok illatát, a túrákat egy ősi templomba, vagy a régió híres színes kerámiáiból vásárolni, vagy egyszerűen csak lazítani.

Praiano

Praiano már a X. században is nyári idegenforgalmi úti cél volt. Egykor ez a hely az Amalfi Köztársaság dózséinak nyári otthonaként szolgált. A település Amalfi és Positano között található, egy meredek szikla oldalán. Praiano egy kiváló helyszín a kikapcsolódáshoz, érdemes egy pohár bort elfogyasztani egy szabadtéri olasz étterembe. Számos látványos templom található itt, amelyeket érdemes meglátogatni, ilyen a Szent János Templomo (Chiesa di San Giovanni) az orgonájával vagy a tengerparton található Annunziata-templom, valamint érdemes ellátogatni a Santa Maria ad Castra-templomhoz is, ahonnét igazán pompás a kilátás!

Atrani

Az Atrani kisvárosba utazók valószínűleg megtapasztalják az „édes élet” érzést, ha idelátogatnak. Ez az egyik legapróbb város Dél-Olaszországban, amely kevesebb, mint ezer lelket számlál. A város a szépsége miatt számos reklámban szerepelt, köztük a 2012-es Fiat reklámban is, ami kissé ironikus, mivel Atraniban eléggé sok a gyalogos zóna. A San Salvatore de'Bireto-dóm eredete a X. századig nyúlik vissza, amikor a hely várkápolnaként szolgált, ahol az uralkodókat koronázták. A bronzkapuk vallási jeleneteket ábrázolnak, amely kihagyhatatlan látványosságnak számít. Egyéb látnivalók közé tartozik még a kis strand és a XV. századi Ziro-torony, amely egy erődítmény a hegyen, ahonnét csodás panoráma tárul a falura.

Amalfi

Amalfi fontos kereskedelmi központ a IX. század közepétől a XIII. századig. Ez volt a fővárosa az Amalfi Köztársaságnak. Ma ez egy kedvelt úti célja a turistáknak, akik lenyűgöző szépségű, történelmi hangulatú helyet keresnek. Amalfi a kiváló középkori építészetéről híres, ennek jó példája a XI. századi Szent András Katedrális, amely a négy nagy mennyezeti festményéről és a Michelangelo által faragott Szent András szobráról ismert. Az arab stílusú Pardicsom-kolostor (Chiostro del Paradiso) ma egy szabadtéri múzeum, ami egykor az Amalfi nemesség temetkezési helye volt. Mivel Amalfi egykor papírgyártásáról is híres volt, a Papírmúzeumot (merített papírok) mindenképpen érdemes megtekinteni.

Ravello

Ravello egykor biztonságos kikötőnek számított a barbár hódítók ellen, majd később fontos kereskedelmi központtá vált. Ma ennek a hangulatos városnak a macskaköves utcái mágnesként vonzzák a turistákat, akik szívesen jönnek ide a táj és lélegzetelállító kilátás miatt, amely a korábban itt lakó elnök, Gore Vida szerint a legjobb hely a világon és minden bizonnyal az Amalfi parton is. A nagy zeneszerző Richard Wagner is ihletet talált itt olyannyira, hogy a város azóta is megünnepli minden nyáron a Ravello fesztivál az ő tiszteletére. A legszebb látnivalók közé tartozik a Cimbrone Villa a látványos kertjeivel, és a mellszobrokkal teli „Végtelenség teraszával” valamint a Ravellói–dóm, amely kihagyhatatlan látnivalónak számít, hiszen szépsége az egyszerűségében rejlik.

Positano

Positano fontos város volt a középkorban, de a következő évszázadok során hanyatlásnak indult, mivel sok lakosa elvándorolt Észak-Amerikába. A XX. század elején még csak egy szegény halászfalu volt, de mindez megváltozott azután, hogy a turisták felfedezték a város festői szépségét, a hegyoldalba épült várost gyönyörű kilátással a tengerre. Kihagyhatatlan látnivalónak számít a majolika csempével kirakott kupolájú Santa Maria Asunta-templom és az itt található a Fekete Madonna. Positano lenyűgöző szépsége inspiráló a művészek számára, így többek közt Mick Jagger és Keith Richards számára is az volt, aki itt írta: Midnight Rambler-t.