Az Amerikai Egyesült Államokban, égészen pontosan Utahban található a legtöbb, amerikai bennszülöttek által létrehozott sziklarajz Észak-Amerikában. Több mint ezer helyszínt azonosítottak a területen. Konzervatív becslések szerint tízezer egyedi rajzot, de egyes régészek szerint valójában akár ennek több mint tízszeresét is rejthetik a sziklák.

Ezt a területet éppen ezért úgy is emlegetik, mint a világ leghosszabb művészeti galériáját. A több mint 64 km hosszú szakaszt egy kis folyó, a Nine Mile Creek faragta ki. A nevét korai felfedezőjének, John Wesley Powell kartográfus térképéről kapta, aki egy kilenc mérföldes (körülbelül 14,5 km), háromszögeléses feltérképezési módszerrel vetette papírra a területet. A legtöbb rajzot és piktogramot a fremont indiánok hagyták a kanyon falain, akiknek ez a terület már időszámításunk szerint 300-ban az otthonát jelentette.

A korai fremont emberek nomád életmódot folytattak, vad állatokat és növényeket ettek, valamint kukoricát termesztettek. Időszámításunk szerint 750-re a nomád életmód átalakult letelepedett falusi életmóddá, mezőgazdasági falvak jöttek létre, az emberek pedig házaikat fából és sárból készítették, valamint félig a földbe mélyítették.

A sziklarajzok körülbelül időszámításunk szerint 950 és 1250 között készülhettek, még a fremont kultúra idejében. 1500-ban azonban az őshonos kultúra eltűnt, ennek okai pedig ismeretlenek. Valószínűsíthető, hogy a sokkal agresszívabb népcsoportok, mint például az Ute, Paiute és a Soson emberek megjelenése lehetett az eltűnésük oka. A sziklarajzok és más ősi leletek, mint például a sziklában kialakított lakóhelyek és magtárak, a törvény által védettek, habár a természeti elemeknek, az eróziónak és a megnövekedett járműforgalom porának továbbra is ki vannak téve.