A XII. század végén Yaqub al-Mansur szultán - Almohad dinasztia harmadik kalifája, aki Nyugat-Afrikában és Ibériában uralkodott - építtetett egy hatalmas mecsetet és minaretet Rabatban, Marokkó fővárosában.

Yaqub al-Mansur már korábban felépítette az ikonikus Koutoubia és El Mansouria mecseteket Marrákesben és Udayas Kasba iszlám erődöt Rabatban. Uralkodása alatt a birodalomban virágzott a kereskedelem, az építészet, a filozófia és a tudomány. Győzedelmes hadjáratot folytatott a keresztények ellen. Yaqub al-Mansur későbbi projektje volt a legambiciózusabb. A Hassan-torony a legmagasabb minaret a világon, és a szomszédos mecset lett volna a legnagyobb.

Ez a nagy projekt lett volna a fénypontja az új fővárosnak és ünnepelte volna a szultán győzelmét a spanyol keresztények felett, Alarcosnál. Sajnos Yaqub al-Mansur meghalt 1199-ben, és az építési munkálatok hirtelen megtorpantak mintegy négy évvel azután, hogy elkezdődtek. Ma, a befejezetlen minaret hatalmas márvány padlója, a fennmaradt falak és mintegy 200 oszlopok mutatja, hogy milyen óriási méretei lettek volna a minaretnek, ha elkészül.

A mecsetben akár 20.000 hívő is elfért volna egy időben, ami nem áll arányban a város nagyságával. Csak a modern időkben növekedett meg Rabat nagysága és népessége. Azokban az időkben még falunak számított. A Hassan-torony 44 méter magas, mintegy a fele a tervezett, 80 méteres magasságának. A négyszögletes minaret külseje különböző mintákkal díszített, mindkét oldalát különböző design jellemzi.

Belül a toronyba lépcső helyett rámpák vezetnek, ami lehetővé tette, hogy állatokkal vigyék fel az építéshez szükséges nehéz köveket és építőanyagokat a torony magasabb részébe. A rámpák továbbá lehetővé tették volna, hogy a müezzin fellovagoljon a torony tetejére, és imára hívja a hívőket. A Hassan-torony és a környező helyszín 2012-ben lett a Világörökség része.