Frankfurt belvárosának közepén, modern felhőkarcolókkal körülvéve található egy korai XV. századi torony, az úgynevezett Eschenheimer Turm. A torony egykor egy hatalmas erődítmény része volt, amely közel hatvan toronyból és a várost körülkerítő falból állt. A tornyok többségét 1806 és 1812 között lebontották a régi városfallal együtt.  A francia nagykövet, gróf d'Hédouville kérésére az Eschenheimer Turm és két másik torony megmenekült a bontástól. Ma a torony Frankfurt egyik leghíresebb látnivalója.

Egykor IV. Lajos római császár kezdte a város falainak építését abból a célból, hogy megvédje az „új várost” (Frankfurt Neustadt) azoktól a helyzetektől, amelyek abban az időben veszélyt jelentettek a városra. Az erődítmény építése a XIV. század közepén kezdődött és mintegy száz év alatt fejeződött be. Az eredeti kaputorony sarokkövét 1349. október 11-én rakták le. Ennek a helyére épült 1426-1428 között az Eschenheimer Turm.

Az Eschenheimer Turm 47 méter magas torony, nyolc szintje és két padlása van. Négyzet alapon áll, amelyből egy kerek torony emelkedik ki, amely a legmagasabb pontját egy meredeken emelkedő templomcsúcsban éri el, amelyet további négy, kicsi, ugyanolyan arányú oldallövegtorony és egy kiálló bástya határoz meg. A torony belsejében a toronyőrök részére szolgáló lakóegységek találhatók, amelyek 1956-ig lakottak voltak.

Az eredeti állapotú, még jórészt érintetlen torony jelenleg egy nagyon városi környezetben - egy nagy, forgalmas pláza, az úgynevezett Eschenheimer Tor környékén – található. A torony földszintje egy bárnak és étteremnek ad otthont. A toronyőrök által használt kandalló szoba a vendéglátás helyszíneként funkcionál. A „Freunde Frankfurts” nevű egyesület negyedéves üléseit továbbra is a kandalló szobában tartják, ahogy a torony történelméről ismert jelentések leírják.