Ukrajnában, Odessza városa alatt egy kiterjedt alagútrendszer található, melyről pontos térkép még nem készült, mégis jelenleg ismert méreteire hagyatkozva valószínűsíthető, hogy ez a legnagyobb katakombarendszer a világon. Nincs feltérképezve, hiszen elterjedése a város alatt véletlenszerű, annyi azonban biztos, hogy a hatalmas labirintus-szerű alagútrendszer több mint 2500 kilométeres. Ha ezeket az alagutakat egymáshoz illesztenék egy egyenes mentén, akkor a vége Párizsban lenne.

Nem mellesleg Párizsban van a világ második legnagyobb katakombarendszere, azonban az odesszai feltehetőleg ötször hosszabb nála. Nehéz megállapítani építésének pontos kezdetét, azt azonban biztosan tudjuk, hogy nagy léptékű bővítése a 18. század végén kezdődött, mikor is II. Katalin cárnő elrendelte, hogy a tengerhez egy új kikötővárost építsenek. Hihetetlen méretű mészkőbányászat vette kezdetét a város alatt és a föld felett egyaránt. Három különböző szinten ástak alagutakat több tíz méterrel a föld alatt.

Újabb alagutakat hoztak létre, mikor kimerültek a régebbi vonalak, így a folyamat bonyolult hálózatában az alagutak kezdtek formát ölteni. A kitermelés a 19. és a 20. században is folytatódott, egészen az orosz forradalom 1917-es kitöréséig. A bányák bűnözők és csavargók kezébe kerültek, akik elkezdték használni a földalatti rendszereket, és kihasználták azok adottságait áru és fegyvercsempészet során. Egy rövidebb időszakig még rabszolga kereskedők is használták a sötét és piszkos alagutakat. A nácik Odesszába érkezése után a lakosság lemészárlásának kezdetekor a katakombák a szovjet partizánok rejtekhelyeiként funkcionáltak.

A búvóhelyekben kényelmes életteret alakítottak ki maguknak a gerilla-harcosok. Létrehoztak úgynevezett pihenőhelyiségeket is ahol a férfiak dámáztak, sakkoztak vagy dominóztak a gyertyafényben. A szobák falába polcokat tettek, ez szolgált a nők és férfiak alvóhelyeként. A konyhák kályhával felszereltek voltak, a szellőztetésről egy mészkőbe vájt üres kamra gondoskodott, mely a konyha felett került kialakításra, így elvezette a füstöt a helyiségből.

Egy kórház és műtő is berendezésre került az alagútrendszerben. Néhány alagutat felújítottak így a látogatók megtekinthetik milyen körülmények között éltek itt a partizánok. A kíváncsi turisták előtt nyitva áll a „Múzeum a Dicső Partizánoknak!” elnevezésű kiállítótér is, melyben a katakomba szépen berendezve, korabeli ruhákba öltöztetett próbababákkal és második világháborús fegyverekkel tekinthető meg. Jelenleg több mint ezer bejárata ismert a titkos labirintusnak, amely még mindig tele van rejtett barlangokkal, ahol a barlangász felszereléssel leereszkedő tudósok rendszeresen találnak különböző tárgyakat, mint például pénzérméket, főzőedényeket és eszközöket, második világháborús fegyvereket és régi újságokat.

Vezető nélkül azonban senki ne vágjon neki az alagútrendszer felfedezésének. Rendszeresen kerülnek elő a száraz és állandóan hideg levegőnek köszönhetően mumifikálódott holttestek, rendszerint olyan kalandozni indult tinédzserek és fiatalok kerülnek elő, akik eltévedtek a sötét mélységben, és már soha nem tértek vissza.