Délnyugat-Marokkóban járva sokan tesznek fel hasonló humoros kérdéseket, mint például „a kecske fán terem?”. Bármerre nézünk ugyanis szinte biztosan találni fogunk fákat, melyek ágain több tucat kecske áll és legelészik. A kecskék ugyanis kiválóan tudnak a meredek sziklafalakon egyensúlyozni, ha élelmet keresnek. A fára mászás is ugyanezen okból történik, ugyanis így tápláló bogyókhoz juthatnak az egyébként szárazság által sújtott térségben.

Az argánfa gyümölcse az argándió júniusban érik. A 8-10 méter magasra megnövő fák akár 150-200 évig is élhetnek. Tüskés, göcsörtös fatörzseik és ágaik azonban nem jelentenek akadályt a mindenre elszánt, éhes állatok számára, akik az évszázadok során megtanultak alkalmazkodni a nehezebb élelemszerzéshez, túlélésük érdekében. A kecskék őshonosak ezen a területen, alkalmazkodásukat pedig a kettéhasadt patájuknál mi sem mutathatná jobban.

Patájukon a két lábujjuk különvált, így segítve őket az egyensúlyozásban, talpuk pedig puhább, hogy könnyebben megkapaszkodhassanak a fák kérgeiben. Ezen kívül van két csökevényesebb lábujjuk is, melyeket úgynevezett farkas körömnek hívnak, aminek neve ismerős lehet számunkra, hiszen a kutyák és macskák is rendelkeznek velük. Ugyanakkor a kecskék farkas körmei sokkal feszesebbek és zömökebbek, hogy segítsék őket a mászásban. Az argánfa fő elterjedése a félsivatagos Sous-völgy délnyugat Marokkóban, és Tindouf algériai régiójában, a Földközi-tenger nyugati régióiban. A gyümölcse az argán olaj értékes forrása, mely fontos a berbereknek gazdasági szempontból. A körülbelül 2-4 cm hosszú bogyónak, egy nagyon kemény diószerű része van, melyet húsos burok fed, amit előszeretettel fogyasztanak a kecskék. A burok alatt egy vagy két olajban gazdag mag rejtőzik.

A gyümölcsnek egy évre van szüksége a megéréshez, ami általában a következő év júniusára vagy júliusára fejeződik be. Ezen időszak alatt az állatokat távol kell tartani az argánfáktól, mivel gyakran elfogyasztják az éretlen gyümölcsöket, valamint a fák leveleit, melynek következtében leállhat a fák növekedése. Hagyományosan, a kecskék az olajtermelő üzlet részei. A helyi berberek lehetővé teszik az állatok számára, hogy megegyék a gyümölcsöt, ugyanakkor az annak belsejében található kemény dió sértetlenül halad át a kecskék emésztőrendszerén. Az így visszamaradt magokat összegyűjtik, eltávolítják a kemény burkot, majd préseléssel vagy őrléssel kinyerik belőle a kozmetikumok és salátaöntetek formájában igen kedvelt olaját. A folyamat leginkább munkaigényes részét, a lágy húsréteg eltávolítását a kecskék elvégzik, a modern eljárásokkal viszont ezt gyakran megkerülik, mivel a tradicionális eljárás után az olajnak enyhe, úgynevezett „kecskeszaga” lesz.

Az elmúlt két évtizedben az olaj népszerűsége megugrott, és a világ egyik legdrágább olajának számít körülbelüli 300 $/ liter árával. Európában és Észak- Amerikában is divatossá vált használata. Ironikus azonban, hogy az argánolaj népszerűsége a fák fennmaradását fenyegeti. A helyiek bevételük egy részét újabb kecskék vásárlására fordítják, ezzel jobban károsítva a fákat. Sok fát továbbá kidöntenek faanyagáért, vagy azért, hogy helyet adjon más növényeknek. Az 1970- es és 1980-as években mintegy 600 hektárnyi argánfa erdő veszett kárba évente.