A kora délutáni órákban érkezünk meg az Ounila folyó partjára, ahol rögtön döbbenetes látvány fogad bennünket. Büszkén magasodik, sőt szökell az ég felé...
A kora délutáni órákban érkezünk meg az Ounila folyó partjára, ahol rögtön döbbenetes látvány fogad bennünket. Büszkén magasodik, sőt szökell az ég felé a dombtetőre épített ősi kasbah.
Rövid pihenőt követően elindulunk, hogy felfedezzük az 1987-ben az Unesco Világörökségi listájára is felkerült erődöt. A pár éve épített hidat -mely totálisan nem illik a környezetbe- figyelmen kívül hagyjuk és cipőinket levetve kelünk át a folyón, hogy az agyagfalak közép lépjünk. A kasbah egykoron a Marrakech - Timbuktu között húzódó karavánútvonalat ellenőrizte.
Mára csak pár árus “lakja” a kasbaht. Többségiben kézzel készített portékáikat árulják, melyek az ékszerektől egészen a festményekig minden területet lefednek. Személyes kedvencünk a sáfránnyal festett, majd a nap és a nagyító segítségével “égetett” kis skiccek.
Az erőd tetejéből nagyszerű és egyben felejthetetlen panoráma tárul elénk az Ounila folyó völgyére és az Atlasz-hegység meseszép vonulataira. A gyönyörű időnket kihasználva szép lassan sétálunk vissza a folyóhoz, hogy a naplemente pillanatait még a kasbah falainál éljük át.
A vörösen izzó agyagfalak, a kellemes mentatea és a marokkói lágy zene sokáig emlékezetes pillanat marad…
