Különleges hagyományokkal a világ számos pontján találkozunk. Hol kisebb, hol nagyobb megdöbbenéssel konstatáljuk, hogy milyen színes és változatos az emberiség kultúrája. Törökországban ősi hagyományokra tekintenek vissza az állatviadalok. Az ország nyugati partja mentén különösen nagy népszerűségnek örvend a teve birkózás...
Különleges hagyományokkal a világ számos pontján találkozunk. Hol kisebb, hol nagyobb megdöbbenéssel konstatáljuk, hogy milyen színes és változatos az emberiség kultúrája. Törökországban ősi hagyományokra tekintenek vissza az állatviadalok. Az ország nyugati partja mentén különösen nagy népszerűségnek örvend a teve birkózás, ahol a hím tevék a helyi kis falvak poros „stadionjaiban” csapnak össze egymással. A viadalok napját mindig fokozott izgalommal várják a falu lakói. A tevékre dekoratív szőnyegeket terítenek, erre egy gyönyörűen faragott nyereg kerül, majd hangos zeneszó kíséretében elindulnak az utcán a viadal helyszíne felé. A teve tulajdonosok szintén hagyományos öltözéket viselnek, melyre a kockás sapka, sál a nyakban, egy speciális nadrág és egy harmonika szerű fekete csizma jellemző. A verseny egy társadalmi eseményként is felfogható, ahol a rég nem látott barátok találkoznak, új üzletek köttetnek és természetesen a politika is szóba kerül.
A legnagyobb problémát a teve birkózásokon az jelenti, hogy az állatokat meggyőzzék, hogy küzdjenek egymással. A tevék nem kifejezetten a harcra teremtett állatok, a makacsságukon kívül nyugodt jószágok. Ennek következtében a birkózás inkább hasonlít egy komédiára, mint véres sportra. Pontosan ezért a viadalokat általában a párzási időszakban tartják, mikor a hím tevék egy picit felfokozottabb hangulatban vannak. A harcra ösztönzésül ilyenkor egy nőstény tevét is bevetnek… A viadalok nem tartanak tovább 10 percnél. A győztesnek járó díjat pontozással ítélik oda, ahol az állat harci stílusát értékelik, nem pedig a okozott sérülések nagyságát vagy számát.
A teve harc az ókori türk törzstől származik, mely valószínűleg egyfajta verseny lehetett a Közel-Keleti nomád törzsek között. Az Égei-tenger partvidékén a mai napig nagy népszerűségnek örvend, de a tartási és a speciális képzési költségek miatt mára egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a viadalra képzett „harci” tevéket tartsanak. Az elmúlt évtizedekben, azonban a török kormány elkezdte ezt a sportot visszaszorítani, így mára hagyományőrző jelleggel tartanak csak viadalokat.
