A karácsonyi puding a hagyományos befejező desszertje a karácsonyi vacsorának Angliában. A gyökerei egészen a 14. századig nyúlnak vissza, amikor is marhahúsból és borjúhúsból készítették mazsolával, ribizlivel, aszalt szilvával, borral és fűszerekkel ízesítve. Ekkoriban ez inkább még egy levesre hasonlított és a karácsonyi készülődés jellegzetes étele volt.

1595-re egyre jobban a mai formájára hasonlított, tojással, kenyérmorzsával és még több szárított gyümölccsel sűrítették és sörrel ízesítették. 1650-re már országszerte a karácsonyi tradició része lett, ám 1664-ben a puritánok betiltották, mint helytelen szokást. Végül 1714-ben I. György király hozta újra divatba, mert egyszer megkóstolta és nagyon ízlett neki. A viktoriánus korban nyerte el mai formáját.

Az évek során rengeteg babona fűződött a pudinghoz. Az egyik szerint azért áll 13 összetevőből, mert Jézust és a 12 apostolt jelképezi. Régi szokás az is, hogy egy ezüst pénzérmét raknak bele, mert annak, aki megtalálja szerencsét hoz.

A mai karácsonyi puding a mi fogalmaink szerint nem puding, hanem inkább a püspökkenyérre emlékeztető, tömény, édes süteményféleség. Elkészítése nem bonyolult: a vajat, lisztet, tojást, cukrot és fűszereket összekeverik, majd hozzáadják a kandírozott és aszalt gyümölcsöket, lehetőleg minél többet, az alkoholt és ezt kuglófformában kisütik. Sok helyen brandyvel flambírozva tálalják.