Francia Polinézia

Francia tengeren túli terület, fővárosa: Papeete, leghíresebb szigete Tahiti és a Bora Bora atoll. Francia Polinézia 118 szigete a Dél-Csendes-óceánban fekszik, és öt szigetcsoportra osztható: Society-szigetek (ide tartozik Tahiti), Tuamotus, Marquesas, Australs és Gambiers. A szigetek közül csupán hatnak nagyobb a területe 100 km2-nél, a legészakibb, Hatutu pedig több, mint 2000 km-re található a legdélibb Rapa szigetétől. A legközelebbi szárazföld Ausztrália (5200 km-re nyugatra) és Dél-Amerika (6000 km-re keletre), a terület legközelebbi óceáni szomszédja pedig a tőle nyugatra fekvő Cook-szigetek. A szigetek vulkanikus, magasan fekvő szigetek és korallzátonyok keverékei. A szigetek termékenyek, sokkal változatosabb növényzetet biztosítanak, mint a zátonyok. A varázslatos tahiti tiare virágok nagy mennyiségben nőnek a szigeteken, ezekből leis-t szőnek, vagy hajban viselik. Sok növényfaj létezik ebben a régióban, többek között a hibiszkusz és a bougainvillea. Az állatvilág főszereplői az itt honos vaddisznók, baromfik, a félig háziasított kecskék (Marquesas) és a bárányok (Tahiti, Australs, Marquesas). Kicsi gekkók és százlábúk is sokan élnek a szigeteken. Francia Polinézián kb. 100 madárfaj él, pl. halászmadár és viharmadár. A víz alatti élővilág szintén nagyon változatos. Éghajlat: A szigetek trópusi klímájának két fő szezonja van: a november és április közötti csapadékos szezon, amire 27-30 °C átlaghőmérséklet, magas páratartalom, az évi csapadékmennyiség 75 %-a és rövid, de heves viharok jellemzők; a májustól októberig tartó száraz szezont viszont kevés csapadék, szárazabb levegő és valamivel alacsonyabb hőmérséklet jellemzi. Az uralkodó szelek óránként akár 40-60 km-es sebességgel is fújhatnak: a száraz szezon tipikus délkeleti szele a maraamu, a csapadékos szezoné pedig az észak-északkeleti toerau.