A Horvátország és Szerbia közé ékelődött hegyes-völgyes ország azóta képezi viták tárgyát, amióta a Nyugat és Kelet először fogott fegyvert egymás ellen, vagyis közel kétezer esztendeje. Volt már keresztény, muzulmán és ortodox kézen, sőt lakói egy ideig a multikulturális környezet örömeit is megízlelhették. Aztán következett az 1990-es évek pusztító háborúja. Dacára annak, hogy kulturális örökségének nagy része megsemmisült, az elmúlt években bekövetkezett fejlődés meghatározónak bizonyult, és Bosznia-Hercegovina nagy lendülettel épül fel romjaiból.
Öt méterrel a szarajevói repülőtér kifutópályája alatt fut egy alagút rövid szakasza, amelyet Szarajevó ostroma alatt ástak ki annak érdekében, hogy ellássa az elzárt várost. Négy éven át ez a 800 méter...
A bosznia-hercegovinai kis településen mintha megállt volna az idő. Ma is úgy néz ki, mint pár száz évvel ezelőtt. A város a helyi Hollókő: olyan állapotban maradtak fent az épületei, ahogy annak idején megépítették őket...
A boszniai Kravica vízesés olyan vízesés, aminek nem kellene léteznie. A vízesés felé autózva ugyanis meg vagyunk győződve arról, hogy itt a pusztában nemhogy az ország legnagyobb vízesése, de még folyó sem lesz.
Kulturális és természeti kincsekben bővelkedő Balkán-félsziget nyugati részének legszebb látnivalóit igyekszünk megismertetni, a teljesség igénye nélkül. A háború befejezése után rohamos fejlődésnek indult a térség, ami szervesen hozzájárult a turisták visszacsalogatásához. Napjainkra egyre kevésbé találkozunk a háborúra emlékeztető múlttal.
